2011. február 3., csütörtök

kuzdelmek, megis szarnyalas

Jol megkuzdok ezzel a kozossegi , "mindent mindig egyutt csinalunk" fele kulturaval (foleg,hogy a latinamerikaiak meg kollektivistak is :-),mert eddig nem ezt eltem,de latom az elonyeit,csak nem konnyu az akaratomat elvesziteni.De majd alakulunk. Csak ami automatikusan jonne,hogy "na jo ,akkor en most ezt szeretnem,ugyhogy mentem,sziasztok" helyett megallni,es kozosbe tenni,hogy ok mit is szeretnenek csinalni,meg hogy meg mikor. Igen.mindig mindent megbeszelni,..de nehez! Mert turelem kell hozza..ami nem az erossegem. Na de ha jobban belegondolok,hogy otthon is mikor volt a legnagyobb csaladi egyseg: ha kimondtuk ami bennunk van es kozos nevezore jutottunk. Persze,amikor faj valami,akkor olyan nehez kimondani, de sokkal tobbre megyunk vele. Legalabb a masik tudja,hogy miujsag felolunk. Meg az,hogy szeretettel mondjam ki.. hat ezt sem konnyu..Mondom,itt van boven alkalom gyakorolni. 
 Vegulis Isten azt szeretne,hogy folyamatosan,kis leptekkel szeressunk. Nem ugyhogy na most tettem egy szeret tettet (pl egy ajandek) aztan egy hetre le van tudva. Folyamatosan szeretni: ha most gitarozni,enekelni szeretne,akkor nem azt az idot toltom alvassal,hanem az iranta valo szeretetbol fent maradok,es az a jo benne,hogy aztan meg en is jobban erzem magam,mintha inkabb aludni mentem volna. Isten az ilyen kicsi dolgokban is a legjobbat szeretne nekunk,es vezet,ha rafigyelunk a jelen pillanatban. Csak neha olyan nehez engedni neki! :-) 
 Egyre jobban kezdek radobbeni,hogy vegulis nem is en vagyok itt az,aki Istent valasztom! Nekem igazabol csak annyi a feladat,hogy engedjem,hogy vezessen. Nem nekem kell allandoan keresni,meg konyorogni hozza,hogy segitseg,hanem csendben rafigyelni,es igy meghallom a hangjat. O mindig ott van, csak lehet,hogy en elhessegetem,mert az en akaratom fontosabb a jelen pillanatban. Kozben ha neki adnam,hogy "te mit is gondoltal ki nekem most?",es engednem,hogy az tortenjen, sokkal jobban jarok! Egesz elethosszig lehet gyakorolni.
 Az az erdekes,ha krizisbe vagyok,amellett is annyira jo itt,es valahogy telve vagyok fennyel,es igy,hogy Jezusert teszem,mindig meg jobb lesz. Tegnap is mondtam a csaladnak,hogy neha olyan jol erzem magam,hogy na ennel mar biztos nem lehet jobb es akkor a kovetkezo nap meg jobb lesz! Nem rossz ,mi?
 Azert ehhez az is hozzajarul,hogy minden nap van mise. Amikor ezt eloszor hallottam,meg Mo-n,akkor gondoltam,hogy na ezt nem tudom,hogy fogom birni..emiatt biztos gondjaim lesznek,mert "megorulnek,ha mindennap misere kene mennem".. erre mi van? Minden nap megyek ( amugy nem kotelez ra senki:-D),es nagyon szeretem,hogy van minden nap!! Ha nem megyek,akkor nagyon hianyzik. Mar varom elotte meg ilyenek..na hat ezt se gondoltam volna regebben :-) Az Eukarisztiaban mindig meg nagyobb egyseget talalok Jezussal,tisztabban hallom a hangjat a nap tobbi reszeben is utana,es csak ugy szaranyal tole a lelkem. Arra szoktam gondolni,olyan jo lenne,ha ez az egyseg mostmar igy maradna,vagy meg naprol napra jobb legyen,csak kevesebb ne ezentul. 
 Meg olyan jo latni itt,hogy sokat annyira biznak Istenben ,es csak ugy ragyognak . 


Tegnap az Uj Csalad mozgalom felelosei (akik az egesz vilagon felelosek a hazassagok,csaladok megujulasaert) tartottak egy kis beszedet. Ja ,ok egy hazaspar. Nagyon arik! Romaban, a kozpontban dolgoznak. Nekunk,a fiataloknak azt mondatk,hogy epitsuk tovabbra is az emberiseg nagy csaladjat ,es lasuuk meg minden emberben a testvert.A csaladosoknak kulonosen azt mondtak,hogy ebben az evben kulonsoen arra figyeljunk,hogy nyissuk meg az ajtajainkat az emberek elott.


De jo,hogy pont most fogadtunk be pont egy lanyt jelkepesen a csaladunkba,
ugye Noemi?:-)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése