UU annyi mindent tudnek irni.. Teljesen lefoglalnak a tortenesek ezert nem marad ido.
A lenyeg ,hogy nagyon jo minden.
A lanyok nagyon arik. Ma pont hazcserenk van. Annyit alakulunk,dobbenetes.
Megint fejlodtem egy lepessel ugy erzem, azt elem,hogy a fajdalmakban ,nehezsegekben az Elhagyott Jezust szeressem. Mert mikor halottam,hogy igy is meglehet elni a fajdalmat,nagyon almelkodtam,hogy u de jo.. aztan amikor lehetoseg lett volna ra :honvagy miat kedvem lett volna hazamenni,meg egy nagy kaosz volt az utobbi het, 12en laktunk egy tok kicsi lakasban, allandoan jottek mentek az emberek,latogatok,..meg alig aludtunk, meg a kaja : annyira uncsi h alandoan ugyanazt esszuk..stb.. akkor nem igazan fulott hozza a fogam,hogy ragyogo arccal mondjam,hogy : "Oke Jezus,erted mindent!",hanem inkabb szomoru arccal jarkaltam,meg nem voltam valami kedves a tobbiekel,igy az egyik osszejovetelen leultettek,hogy na Kati,akkor most mondjal el mindet,hogy mi a bajod. El is mondtam,sirtam, h oo mennyire rosszul erzem magam... azt erre egy lany ,Flor irt nekem egy levelet h akkor ebben a nehezsegben o velem van,oleljuk at ebben a fajdalomban az Elhagyott Jezus egyutt.. es igy egyutt tenyleg sokkal konnyebb volt.Aztan kesobb kiderult hogy ennek a lanynak 2 eve meghalt az unokatesoja rakban (es meg nem birta feldolgozni).Neki sokkal nehezebb ,mint nekem. es meg o vigasztal..es hat mondom ez kesz!
Meg radobentettek ,hogy ha tovabblepnek,es a tobbiekre figyelnek elso sorban ,akkor el is felejtenem a honvagyas gondolatokat.
Es tenyleg igy van ! Megint viragzok. Mennyire nehez onzetlennek lenni..
Aztan: eleg gyorsan jott.(Nem semmi neha miket ossze nem hoz a "szerencse"): honlap vakaciozni megyek, Tucumanba,meg eszak-argentinat korbelatogatjuk.Ott is nagyon elterjedt a fokolar ,ugyhogy mar sokan nagy szeretettel varnak minket ;-) .Egy olasz onkentesnovel megyunk,Carlaval,o idosebb nalam,de biztos jol megleszunk. Egy angyal. 27en jovunk haza. Remelem az uton is minden rendben lesz mert Argentina nem a biztonsagrol hires . Imazzatok :-)
Bocsanat tenyleg h ilyen osszevissza irok,de azt se tom a sok dolog kozepete mit is irhatnek nektek.
Annyira gyorsan telik az ido itt..csak ugy repul..
Majd a vakaciorol remelem sikerul kepeket feltolteni!
2011. február 15., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Asztaa! Micsoda kalandok! ;-) Várjuk a fényképeket!!! Meg a beszámolódat erről a hirtelen jött vakációról! :-) És gondolok rátok, h szép legyen az utatok!
VálaszTörlésÉs tényleg repül az idő! Most hirtelen beugrott az a kép, mikor mondod, h majd csinálsz blogot, és akkor arra fogsz írni... És most meg itt ez a tökjól kinéző blog tele mély megosztással... :-)
Hmm...
VálaszTörlésHát igen, amikor TÉNYLEG megérkezik az IGAZI fájdalom az IGAZI pillanatban, akkor egyáltalán nem könnyű, sőőőt...nagyon nagyon nehéz!!!
De ha átbillen az ember azon a "bizonyos ponton", és túl lát önmagán, + tud önzetlen lenni... az egy fantasztikus pillanat!! =)
Köszi ezeket a csudiszép, örömteli de mégis mély tapasztalatokat, amiket megosztassz velünk már hónapok óta!!! =) nagy kincs.
sok erőt és lendületet ad a rohanó, olykor "szürke" egyetemi élet és a kreditáradatok közepette!! =)
Nagyon köszi!!! :)
VálaszTörlésNeked koszi Szabina ;-) meg a tobbieknek is! Nagy orom am,amikor neha irtok valamit!
VálaszTörlés