Mar ket napja kenyszervakacion vagyok a vakacio utan.. Amikor hazajottunk Eszak-Argeninabol,ami kb oda 1800km,vissza 1800km, busszal, eljutottam a vegkimeruleshez. Mert ebben a vakacioban semmi pihenes nem volt.Fantasztikus elmeny,rengeteg uj ember,uj taj..de tul sok!! Szinte minden nap uj csaladhoz vittek minket. Nagyon orulok,hogy ilyen nyitottak es befogadoak,de mar nekem ez sok.Mindenhol el kellett meselnunk az egesz tortenetunket elolrol,meg fiesta allandoan... Amikor meg hazaertunk, a hazamba ahol laktam,megint uj lanyok jottek,mint az utobbi idoben minden heten kb, es mikor megkertem oket h legyszi hagyjanak pihenni,akkor villanykapcsolgata,ajtocsapkodas,ordibalas,rohoges..pihenesrol szo sem volt...eljutottam a holtpontra,mar hajnalban felebredtem es nem birtam aludni,pedig felhulla voltam a faradsagtol.
Es az az 5 honap is nagyon nagyon intenziv volt amit itt toltttem a Mariapolisban . Azt gondoltam,itt majd konnyebb lesz az elet: hat nem jott be,sokkal intenzivebb.Allandoan tortenik valami, ami egyreszt nagyon jo,masreszt mar total ki vagyok. Nagyon szeretem ezt a helyet ,a kulturat, a nyelvet ,mindent de nem tudok par honap alatt radikalisan atallni az o eletmodjukra.. a szervezetem meg megiscsak magyar :-) Az egy dolog h az eletritmus,a kaja,a nyelv mas,meg hogy tel helyett nyar van. De az ,hogy allanoan porogni kell az nekem mar sok. Mert hetkozben dolgozunk,hetvegen meg a latogatokrol gondoskodunk (mosogatas,felszolgalas,szorakoztatas szervese...)
Szoval mostanra mar minden almom az volt,hogy most zarjanak el valami szobaba,ahol senki nem beszel hozzam,csond van es nyugalom.Es megadatott hala Istennek, miutan a feleosunknek zokogva elmondtam hogy en ezt mar nem birom!! Nem akarok meg hazamenni Mo ra meg,de ha igy folytatom,akkor haza kell mennem,mert nem birja mar a szervetem: teljes egeszeben remegett es ha pihenni mentem,a gondolatoktol nem birtam aludni, ketorankent felebredtem, meg nagyon gyengenek erzem magam, semmihez sincs erom . Nem akarok senkivel beszelni,es csak arra vagytam h hagyjanak beken. Eloszor a felelosom nem nagyon ertette.. mar mindnenhogy probaltam elmagyarazni.. de aztan csak valahogy aterezte a helyzetet. A szerencse,hogy az onkentes,akivel a vakacion voltunk,Carla, felajanlotta ,hogy az o hazukban most csak 2en laknak es szivesen latnanak ott,amig rendbe jovok. Persze ehhez nemtom hany embert kellet korbekerzedni,intezkedni,meg nem ugy megy az,hogy egy gen csak ugy az onkentesekhez bekoltozik. De vegul csak osszejott. Ugyhogy Carlaval orultunk,hogy megint osszekerultunk. Meg van egy masik kozepkoru no, Helena . De szerencsere sokkal nyugodtam elet elnek,mint a genlakasban. Hagynak pihenni,aludni,bovel. Azota mar jobban vagyok,ma megyek a doktornohoz konzultaciora.
2011. március 2., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése